A történelmi leletek szerint Mór és térsége lakott hely a magyar államalapítás korai időszakában. Mór nevének eredete pontosan nem állapítható meg. A legvalószínűbb, hogy a várost a Móri család alapította, s tőle kapta a nevet is. A település először királyi, majd 1080-tól kb. 250 évig püspöki birtok volt. Károly Róbert 1327. november 1-én Csókakő várához, mint királyi birtokhoz csatolta.

A település neve 1193-tól fokozatosan alakult ki (Boyanka – Boyenka – Bayonka – Baysonka -Bayinka – Balinkay) és 1755-től nyerte el mai nevét.
Balinka, mint helység és birtok az Árpád-házi királyok korából származik.

A község 10 kilométerre található a Mór-Zirc útvonalon, Mórtól nyugati irányban, A Gaja-patak völgyében 7 km hosszan elnyúló település, Fejér megye legnyugatibb helysége. Korábban bányászfalu volt. A község nevét a cserny, fekete jelentésű szláv szóból vezetik le.

A Vértesi Natúrparktól keletre található apró – mindössze négy utcából álló – település ismertetőjegye, hogy a németlakta községek közé ágyazva, a történelem viharait is túlélve megmaradt színtiszta magyar falunak. Takaros, családias hangulatú környezet várja az ide látogatókat.

Bodajk Fejér megye északnyugati részén található 4132 lelkes város. A település a Bakony északkeleti lábánál, a hegységet a Vértestől elválasztó Móri-árokban fekszik. A látnivalókban, nevezetességekben bővelkedő települést a Bakony egyik keleti kapujának is szokták nevezni.

Fejér megye északnyugati részén a Vértes-hegység déli nyúlványai tövében fekszik a település. Már a kőkorszakban is lakott terület volt, a Római Császárság idejében itt vezetett keresztül az Aquincumból Mogentiana (Óbuda-Keszthely) felé vezető hadiút, mely mentén a III. és IV. században két római telep is állt.

A település a Vértes délkeleti peremén fekszik. Csákvár római kori elődje Floriana volt, ebből a korból gazdag leletanyaga került elő. A XI-XII. században kis föld-vagy kővár állott itt, a török háborúk során sokat szenvedett a település.
A város a Dunántúl fazekasságának központja volt, 193 helyi mester tartozott a fazekas céhhez. Csákvár fazekas népművészete ma is virágzik.

Csetény a Bakony keleti lejtőjén, a Zirc-Mór közötti országút mentén, Zirctől mintegy 15 km-re terül el.
A legelső településnyomokat a neolit korban találták meg a régészek, ekkortól folyamatosan lakott volt a falu vagy határának valamely része a rómaiakon keresztül napjainkig.

A falu neve eredetileg kizárólag a várra vonatkozott. A település neve valójában Váralja volt. 1461 után már nem szerepel az okmányokban, valószínű, hogy a település a török idők elején megsemmisült. A vár hadászati jelentősége a törökök kiűzése után megszűnt, és a Csókakő elnevezés a lassan újra népesedett településre tevődött át.

A Móri-árok déli részén ókori utak kereszteződésénél kialakult település régészeti emlékekben gazdag. Nevét a központjában csordogáló forrásról kapta, mely ásványokban gazdag. A településen jól megférnek egymás mellett a régi és a modern épületek, az “őslakosok” és a “betelepültek”. Adottságai révén, már a középkorban is fontos településnek számított, mivel földje termékeny, patakokban gazdag.

Gánt egy német nemzetiségi kisközség a Vértes Tájvédelmi Körzet területén.
A település már a 12. században már létezett, a török időkben elnéptelenedett majd a 18. században német telepesek népesítették be a települést. A 20. század elején sokan kivándoroltak Amerikába, majd a II. világháború után a lakosság felét Németországba telepítették ki.

Kincsesbánya község Fejér megye északnyugati részén, Székesfehérvártól 15 km-re fekvő ipari település. Határához tartoznak 1966 óta Felső-Kincses, Rákhegy, Atya major és Tatárhegy, valamint az előzőleg iszkaszentgyörgyi határba eső Kisbittó és Somosmál egy része. A szomszédos települések: Iszkaszentgyörgy, Fehérvárcsurgó és Isztimér (Gúttamási) 5 km-en belül található.

A Nagyveleghez kapcsolódó első írásos emlékeket 1230-ból ismerjük. Egyike a legrégibb községeknek. Nevét valószínűleg arról a Velek (Veluk) vezérről kapta, akiről Béla király névtelen jegyzője sokszor megemlékezik. Árpád vezér legnemesebb vitéze volt Velek. Veleg nevével először 1230-ban találkozunk.

Mórtól 8 km-re fekszik, az Által-ér partján. Római kori emlékekben gazdag, mivel a Vértes-és Bakony közti átjáróban kereszteződő római kori utak találkozásánál települt. A régi neve Ondód, a Pusztavám elnevezést a XV. században felállított királyi vámhely után kapta. A község neve a szénbányászatról lett ismert, az ország legnagyobb mélyművelésű bányája található itt.

A rómaiak ittléte a Kr.u. I-V. századokra tehető. Ebből a korból már Várgesztesről is vannak tárgyi emlékek. A középkori várba építve is találtak római kori emlékeket (faragott kövek, szarkofágmaradványokat). Várgesztes és környékének egyik legkorábban megismert római kori emlékei közé tartozik az a két oltárkő, melyet a Székesfehérvári Múzeumban és a környei plébánián őriznek.